Nemzetközi kitekintő a Webjogsi autósiskolával (Németország, Franciaország)

DSC_0488

Szeptember végére meghívást kaptunk Baden-Württemberg tartomány Kehl Am Rhein nevű kisvárosába, egy ötven éve működő, tehát nagy múltúnak bátran nevezhető autósiskolába. Az autósiskola méretét tekintve jellegzetes német családi kisvállalkozás. Apa és fia oktatnak, nagyrészt „B” kategóriás tanulókat. Az iskola alapítója, Peter Tschöpe éveken keresztül a Szakoktatók Szövetségének (Fahrlehrerverband) tartományi elnöke, egyben országos alelnöke is volt, tehát nagy tapasztalattal bíró szakember.

Németországi utunk első állomása a Frankfurti Autókiállítás (IAA) volt, ami egy külön cikket is megérne. Csak érdekességként jegyezném meg, hogy egy egész nap kellet a kiállítás megtekintéséhez, és ehhez 14 km-t gyalogoltunk a vásárvárosban. Ami a trendeket illeti, több autógyártó bejelentette, hogy leállnak a belsőégésű motorok fejlesztésével, helyettük már csak az elektromos hajtásra koncentrálnak. Ennek megfelelően szép számmal láttunk elektromos és hibrid autókat. Az elektromos járművek többnyire akkumulátorosak voltak, de néhány gyártó jelezte, nem hagy fel a hidrogén tüzelőanyagcellás fejlesztési iránnyal sem. Ami rossz hír: a hajtásrendszerek trendfordulója megint csak drágább autókat eredményez majd… Meghökkentő látvány volt az is, hogy a visszapillantó tükrök kezdenek eltűnni az autókról, helyüket a kamera veszi át. Az autógyártók nagy hangsúlyt fektetnek a vezetést támogató rendszerek fejlesztésére, illetve tökéletesítésére, ami már előszobája az önvezető gépkocsik megjelenésének.

 

Csodás élményekkel gyarapodva folytattuk utunkat, és vártuk a másnapot, amikor is meglátogattuk a Tschöpe „Fahrschule-t”. Az autósiskola egy kis lakótelep szélén található üzletsoron működik, bérelt épületben, melyben irodák, tanterem és mellékhelyiség található. A tanterem befogadó mérete kb. 20 fő elméleti oktatására alkalmas, U alakban elhelyezett asztalokkal, és székekkel, a falon egy nagy interaktív táblával, illetve a nálunk is megszokott tablókkal szemléltető eszközökkel. Mire megismerkedtünk az iskolával, és Tschöpe úr elmesélte nekünk a németországi képzés és vizsgáztatás rendszerét, négy német oktató kolléga érkezett tanulókkal, és lehetőségünk nyílt beülni egy gyakorlati órára. A 40-45 eurós gyakorlati óradíjtól és a jogszabály szerint is 45 perces órától eltekintve sok a hasonlóság a magyar és a német oktatók munkája között. Ami viszont ugyancsak különbözik a hazai viszonyoktól, hogy a közlekedés többi résztvevője sokkal toleránsabb az oktató autókkal, tanulókkal szemben, mint itthon. A parkolási feladat gyakorlásakor nem dudálnak, nem mutogatnak, volt olyan, akinek sietős dolga volt, inkább megfordult és elment a másik irányba. A jogszabályok szerint B kategória esetén 12, meghatározott tematikájú gyakorlati vezetési órát (országút, autópálya, éjszaka) mindenképp meg kell tartani. Az ezen kívül szükséges alapoktatás szükséges mennyiségének meghatározása a szakoktató feladata és felelőssége. Tapasztalataik szerint az összesen szükséges óraszám így becsülhető: 12 + 1,2..1,5 * a tanuló életkora.

 

A vizsgáztatást Németországban a TÜV és a DEKRA végzi. Az elméleti és gyakorlati vizsgadíj együtt közel 120 Euro. A tanulók már az eredményes elméleti vizsga előtt megkezdhetik a vezetési gyakorlatot, de a sikeres elméleti vizsgának természetesen meg kell előznie a gyakorlati vizsgát. A képzőszervnek legkésőbb a vizsga előtt három nappal jeleznie kell a vizsga igényét, és a vizsgáztató szerv a vizsga előtt két nappal jelzi, hogy melyik vizsgabiztost delegálja a vizsgára. Itt a vizsgabiztosok végzettségük alapján egyben műszaki vizsgabiztosként is dolgozhatnak, és a képzés jellegéből adódóan jellemzően nem a szakoktatókból lesz vizsgabiztos. A gyakorlati vizsgán nincsenek előre definiált vizsgaútvonalak. A vizsga elején egy vészfékezést kell végezni, később egy parkolást, és egy megfordulási manővert is be kell mutatni, de – mivel a tanuló problémamegoldó képességére kíváncsiak – nem jelölik ki, hogy ezt mikor milyen módon tegye, akár egy körforgalomban is megoldhatja a visszafordulást. Az oktatás és a vizsga során használhatóak a vezetést támogató rendszerek, így a tolatóradar, és a tolatókamera is.

Németországban rutinpálya nincs, még a motoros képzéshez sem használják. Az oktatók zárt parkolókban, néptelen utcákban tanítják a nebulókat a lassú haladásra és manőverezésre. Az oktató autók átlagéletkora 2 év, az autógyártók, illetve márkakereskedőik 20-30% kedvezményt adnak az oktató gépkocsi megrendelésekor, és olyan felszereltséggel szállítják az autót, ami 900 euró felár ellenében már oktatásra alkalmas (felszerelt tükrök, pótpedál, és oktatói szoftver). Utóbbi az autó nagy, középső kijelzőjén jeleníti meg a sebességet és az irányjelzők működését. Az oktatói pedálok érintésére hangjelzés figyelmeztet. (Ennek megfelelően a vizsgabiztos a jobb hátsó ülésen foglal helyet.)

808_n

Este hétkor beültünk egy tantermi elméleti foglalkozásra. A kötelező elméleti tanfolyam a miénkhez hasonlóan 28 órás, egy-egy óra 45 perces. 12 tanuló érkezett, az átlagéletkoruk 20 év alatt volt, nemzetiségüket tekintve négy német, de a többiek sem svédek, vagy angolok voltak. A csadort elnézve, azt hiszem messzebbről érkezhettek. J Az ifjabb Tschöpe, Andreas előadása nagyon színvonalas volt, a tanulók aktívan részt vettek az órán, sőt mi is bekapcsolódtunk. Az elméleti foglalkozásokat az autósiskola heti két alkalommal, folyamatosan tartja, az újonnan beiskolázott tanuló bármikor, bármelyik témánál becsatlakozhat, az a lényeg, hogy megjelenjen összesen 28 órában. A számítógépes elméleti vizsga egyébként alapesetben (első kategória megszerzésekor) 30 kérdéses, az elérhető 110 pontból legfeljebb 10-et lehet elveszteni, de a legértékesebb, 5 pontos feladatok esetén már kettő elhibázása is bukáshoz vezet. Sok kérdés ábrás, vagy mozgóképes, és minden kérdés esetén több helyes válasz is lehet.

IMG_8977

A harmadik napon átlátogattunk Franciaországba, a Thil Autósiskolába, Thionville városába. Ez ugyancsak nagy hagyományokkal rendelkező családi vállalkozás, vezetője Claire Christnacker már a harmadik generációt képviseli. Az iskola közepes méretű, hét oktató autóval dolgoznak (valamennyi Renault Capture), melyeket az iskola lízingel. Az autók életkora itt is kifejezetten alacsony. A francia képzési rendszer több ponton lazább a németnél. A tanuló viszonylag nagy szabadságot élvez az elméleti felkészülés tekintetében. Tanulhat autósiskolában, de akár önállóan is. Használhat e-learninget, de részt vehet tantermi oktatáson is. A Thil Autósiskolában a kettőt általában kombinálják. Az elméleti és gyakorlati oktatás során, illetve annak kontrolljára, a tanuló előrehaladásának mérésére mobil eszközön is elérhető alkalmazásokat használnak. A gyakorlati képzés húsz kötelező órájából az első öt vezetési óra végezhető szimulátoron is, és ezzel a lehetőséggel szinte minden autósiskolában élnek is. A tanulók is szívesen ülnek szimulátorra, mert annak óradíja jóval alacsonyabb a vezetési óra 35-37 eurós áránál. A tanulók átlagos óraszáma a vizsgáig 35 óra körül van.

IMG_8980

A vezetési kartonhoz hasonló kis lapot vagy füzetet mindkét országban használnak. A vezetési „kartonoknak”, melyeknek léteznek elektronikus változatai is, fontos funkciója, hogy a tanuló haladását, és az oktatási órákon gyakorolt feladatokat és a megszerzett tudásszintet viszonylag részletesen dokumentálják. Ennek Franciaországban azért is van jelentős szerepe, mert egy-egy tanuló gyakran nem egy oktatónál végzi a gyakorlati képzést. Így amikor más oktatóhoz kerül, viszi magával a „kartonját”, leckefüzetét, amiben az új oktató pontosan látja hol tart a tanuló. Ha Franciaországban rendőrségi ellenőrzésre kerül sor, akkor ezt a kis füzetecskét kéri el a hatóság. A franciáknál van rutinpálya, a motoros képzésnél előszeretettel használják, sőt kötelező is. A motoros járműkezelési vizsgán ugyanúgy, mint nálunk, három pályát kell teljesíteni. Érdekesség viszont, hogy itt az egyik pályát utassal kell abszolválni.

 

A program negyedik napja nagyrészt a hazautazással telt, de még ebbe a napba is sikerült egy szakmai látogatást besűríteni, ami ráadásul kitérővel sem járt. Stuttgart közelében, Kirchheimben felkerestünk egy közlekedési gyakorlópályát (Verkehrsübungsplatz), ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Ez a zárt területen (mintegy 30.000 négyzetméter) lévő gyakorlópálya kisebb ugyan, mint a Mogyoródról és Zsámbékról ismert vezetéstechnikai központok, de nagyobb és összetettebb, mint az általunk használt tanpályák. Minden megtalálható rajta, ami a gyakorláshoz szükséges. Két nagy szabad placc, egy locsolható csúszóspálya, két nagy lejtő, terepszakasz, tolatáshoz szükséges sarkok, és ami érdekes, még közlekedési lámpák, táblák, zebra is. A kicsiknek a pálya mellett játszótér, hinta, pedálos autó, és minden, ami az önfeledt játékhoz kell. Van egy központi épület tanteremmel, irodával, és egy pizzéria.

 

„Kik használják?” – kérdeztük érdeklődve. „Bárki, aki szeretné” – jött az egyszerű válasz. Óránként 8 euróért a szülő, rokon, barát beviheti a gyakorolni akaró hozzátartozóját, ismerősét, és használhatják a pályát. Annak, aki vezet, a 16-ik életévét be kell tölteni, annak, aki mellette ül, legyen érvényes vezetői engedélye, az autón legyen érvényes műszaki, és miután befizették a 8 eurós óradíjat és a 2 eurós napi biztosítást, korlátlanul gyakorolhatnak a pályán – persze az alapvető biztonsági szabályok (pl. 30 km/h-s maximális sebesség) betartásával. És ilyen pályából Németországban több, mint nyolcvan található… Az általunk megtekintett pályát ötven éve alakította ki a helyi motoros klub, amely nonprofit alapon, közhasznú tevékenységet folytató egyesületként működik. Azóta üzemeltetik, az éves bevételük a rendezvényekre történő bérbeadással együtt kb. 120.000 euró, ami éppen elég a fenntartásra, és persze így van saját motorsport pályájuk is. Közvetlen anyagi hasznot tehát nem hoz, de a motoros klub tagjai nyilván azt is fontosnak tartják, hogy aki ide kijár gyakorolni, az talán őket sem fogja veszélyeztetni az utakon. Elgondolkodtató…

Összefoglalva azt mondanám, hogy igazán nagy különbség nincs a mi munkánk és a külföldi kollégák munkája között. Jogszabályok, rendeletek ott is vannak, és azokat be kell tartani. Ezzel együtt az volt a benyomásom, hogy mindenki – oktató, tanuló, vizsgabiztos – nyugodtabban, az egymás iránti kölcsönös tisztelet alapján végzi a munkáját és – talán éppen emiatt is – a tanulók sem tűntek az oktatás során feszültnek, görcsösnek. A németek elmondása szerint rendszeresek, de egyben kiszámíthatóak is az autósiskolák hatósági ellenőrzései. S ha ezeken mindent rendben találnak, akkor egy idő után már ritkábban is kerül sor rájuk. Németországban különösen erős a szakoktatói érdekképviselet. Az őket érintő kérdésekben, pl. jogszabályváltozások esetén határozott álláspontot alakítanak ki, és a véleményükre oda is figyelnek. Apróságnak tűnhet, de egy német oktató kollégán se láttam szakoktató igazolványt kitűzve, mégis tudta mindenki a dolgát, a tanuló figyelt az oktatójára. Itthon meg néha úgy érzem, akkor vagyok jó oktató, ha ezt jól látható helyen fel is tüntetem magamon. :)

Ui.: Ha Strasbourgban jár valaki, feltétlen menjen be a „Flams”-ba. Ez az egyetemisták törzshelye, isteni lepényeket (Flammkuchen) lehet enni, mi 17-et toltunk be néhány liter sör kíséretében!

IMG_9039IMG_9036

 

 

 

 

 

 

Hoffmann Csaba
iskolavezető

Webjogsi KMR Autósiskola