“Árképzés”

Tisztelt Szakoktató Kollégák!

Egyre több levelet kap a SZAKOE ez azt jelenti, hogy legtöbbünk magának érzi az oktatást, és annak jövőjét. Szeretném, ha minél többen megismernénk egymás véleményét, ezért hetente megosztok Veletek 1-1 levet.

Gondolhatjátok, hogy csak a pozitív leveleket osztom meg, de nem, a negatív hangvételűeket is olvashatjátok, ha a kolléga hozzájárul.

Várom leveleiteket az info@szakoe.hu e-mailcímre.

Üdvözlettel:

Huszti László

 

Kedves Oktató Társak!

Nagy baj van az árképzéssel, sőt, szerintem nincs is árképzés, hanem csak a versenytársak figyelése, és az azokhoz való igazodás.  Pedig rövidlátó az a gondolkodásmód, hogy a valós költségeket figyelmen kívül hagyva, irreálisan alacsony árakon dolgozunk, mert különben nincs elég tanuló. Ha kevesebb is lenne a fizetőképes kereslet egy korrekt, reális tandíj mellet, akkor sem biztos, hogy kevesebbet keresnénk! Kevesebb tanulónk lenne az biztos, de lehet, hogy ugyanannyit keresnénk. Nem fáradnánk el idő előtt, és a munkaeszközünk se  használódna el olyan hamar, mint így, hajszolva a minél több, aránytalanul olcsó munkalehetőséget.

Taxi díjak: a taxizáshoz is kell egy szakember, ill. egy autó, és az oktatáshoz is kell egy szakember, ill. egy autó. Mindkét tevékenységhez tartoznak ügyviteli, szervezési és egyéb feladatok. A taxit viszont ugyanaz az ember vezeti hozzáértő módon, a tanulóautót mindig más vezeti, sok esetben szakszerűtlenül. A taxival nem rutinoznak órákon keresztül és tanpályára sincs szükségük. Hogy melyik munkakör igényel nagyobb felkészültséget, több tudást, türelmet, alkalmazkodóképességet, azt érdemes összehasonlítani. Mindent összevetve miért ne lehetne ugyanannyi a képzés díja, mint a személyszállításé?

Ha harminc óra alatt sikerül elvégeznem azt a munkát, ami egy kezdő vezetőt eljuttat az elvárt tudáshoz és a sikeres vizsgához, akkor ez alatt a harminc óra alatt máris kerestem bruttó 30.000,- Ft-t., ami nettó 19.650 Ft,-. (Ebből persze még eltelefonálgatok párszáz Ft-t.) Csak az a probléma, hogy nekem semmilyen szakember, semmilyen olyan munkát, ami harminc órát igényel, nem végez el kétszer ennyiért se! (Bár a férfifodrász 15 perc alatt hajlandó levágni a hajamat 1.800 Ft-ért.) E mellett a napi nettó bérem nem elegendő két óra tandíjra abban a szakmában, amelyben magam is napi nyolc órát oktatok. A havi keresetem pedig nem lenne elég a jogosítvány megszerzéséhez.

De teljesen mindegy, hogy mit gondolunk, mit mihez hasonlítgatunk, az árképzés egy szakszerű számítási feladat lenne! Ennyi a 2-2,5 liter tüzelőanyag, ennyi a biztosítás, ennyi a tisztántartás, ennyi az olajcsere, ennyi ez , ennyi az, stb. (Csak a gumiabroncsok 2 Ft -t jelentenek km-enként!  A biztosítás 42 Ft,- óránként! Néhány napja kiégett a fényszóróm izzója, kénytelen voltam a benzinkútnál venni egyet: 1575 Ft,- volt. Az egy órára kifizetett üzemeltetés nem elegendő egy normál fényszóró izzóra!) Felesleges folytatnom.

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha mi nem tartjuk ennél többre magunkat, akkor a társadalom se fog többre tartani minket! El kellene dönteni, hogy kik vagyunk és mit akarunk! Olcsó Jánosok akarunk lenni és rosszkedvűen dolgozni, vagy esetleg kevesebbet, de reális áron, jobb kedvvel tanítani?

Órákig tudnám folytatni. Egyet azonban mindenki figyelmébe ajánlok: öregszik az oktatói gárda. A komolyan gondolkodók számára már nem vonzó ez a szakma. Fiatalok többnyire csak akkor jönnek, ha a családból valaki “hozza” őket. Nem fognak “azon” az árszinten szakoktatói tanfolyamra járni, majd utána “ezen” az árszinten oktatni.

Üdvözlettel: Bordi Sándor

 2013.08.21.