Tisztelt Szakoktatók!

Örülök, hogy egyre többen nyilvánítjátok ki a véleményeteket, és egyre markánsabban fogalmazzátok meg a mondanivalótokat.

A következő levél minden sora vállalható, most már számomra is csak az a kérdés, (főleg a budapesti „olcsó” kollégákra gondolok), hogy mikor döntünk saját sorsunkról.

Véleményeteket továbbra is várom az info@szakoe.hu címünkre, „mert egyedül nem megy…”

Üdvözlettel:

Huszti László

———

Kedves Oktatók!

Megannyi nyafogó levelet olvasok amiben leírjátok mi, mennyibe kerül, hogy nem tudunk kijönni az óradíjból, mennyivel többet keresnek vidéken és külföldön…stb, stb, stb….
Ezt már legalább tíz éve vesézzük. Ezeket mindannyian tudjuk.
Tömörültünk érdekképviseletbe, akik nem minket képviseltek, vagy nem képviseltek magukon kívűl senkit…stb, stb….stb.
De tenni mit tettünk????
Semmit! Érdemben semmit.
Naponta hallom, hogy mit nem lehet tenni. Egy dologban az óradíjban sem tudunk megegyezni és abban sem, hogy ezért végre egy emberként végre teszünk valamit.
Nézzétek meg a vidéki legolcsóbb iskolákat, még azok árszintjéhez sem közelítünk.
Meddig bújnak még el azok a kollégák akik az új szabályváltozások után azt mondják nekik ez nem probléma, “megoldják”….. papíron.
Itt lenne az alkalom díjemelésre. Van olyan iskolavezető és nem kis iskola, aki felvállalná a díjemelést. Most pillantnyilag oktató hiány van (úgy érzem).
Ha van olyan iskola ahol min 3.000,-ért gurul az oktató és teszem azt a nagy pillantnyi kereslet miatt csak olyan iskolánál oktatnánk ahol ez a min. ár megvan, akkor az olcsó iskola honnan vesz oktatót, autót?
Ki tudjuk használni apillanatot? Egyáltalán akarjuk?
Vagy csak a pofánk jár megint és kussolunk mint oly sok éven át… Utána februárban utáljuk azt kollégát akinek két kartonnal több jutott??!!
Hát ennyi az én nyafogó levelem. És a dühöm magunkra, amikor hallgatom a hülye kifogásokat….
Már most érzem, hogy kussolni fogunk….

Szeleczki Csaba
Virágpiac

2013.09.02.